Kárpátia - Fent a Buda Várban

Kárpátia - Fent a Buda várban

"Fent a Budavárban hangos zene szól,
Csapkodják az asztalt, énekel a bor,
Sírjon a hegedű, szakadjon a húr.
Lássa a világ, hogy mulat egy úr.

 Száz levelet hord szét a hűs dunai szél,
De egyik sem írja meg, hogy kié lettél,
Minden bánatom kiénekelem,
Nincs már visszaút hozzám soha sem.

Leköszön az égről a fénylő telihold,
Szalutálok én is, lássa, ki vagyok,
Fáradt lábaim, visznek el haza,
Társam a sötét nyári éjszaka.

Cserepes tetőkön kopog az eső,
Azt kopogja rajta, lesz még szeretőm,
Addig keresem, míg meg nem lelem,
Édes az ölelés, de fáj a szerelem."